Szex reggel, délben, este
"Civilizált" társadalmunk normái szerint a szexuális jellegű tevékenységek többnyire a sötétedés beállta után művelhetők. Egy felmérés szerint az angolok inkább késő este vagy hétvégéken szerelmeskednek; a japánok, lévén roppant elfoglalt emberek, az éj közepén érzik elérkezettnek az időt. Kivételt képeznek a görögök, akiknek 71 százaléka nappal szeretkezik, és a csehek: 62 százalékuk ugyanis napfényben fürdőzve szereti.
A természet úgy programozta be szervezetünket, hogy környezetünk ritmusa szerint működjön. Sajnos a természet nem számolt azzal, hogy felfedezzük majd az elektromosságot, ami felborítja a bioritmusunkat. Testünk azonban makacsul ragaszkodik még a berögződésekhez, és biztosan emlékszik arra, hogy mikor jó (vagy volt jó) enni, pihenni, szexuális életet élni.
Befolyásoló tényezők: vallás, nemzeti kultúra, életritmus
Természetesen a szakemberek különböző okokat látnak e jelenségek okaként. A
földrajzi helyzet, a vallási szokások és normák, az adott nemzet kultúrája és a
megváltozott életritmus mind-mind különféleképpen befolyásolják a szexuális
szokásokat. A forró égövi országokban az élet kicsit lassúbb folyású, hála a nagy
melegnek, az itt élő emberek pedig többször és nagyobb kedvvel szeretkeznek,
mint az évszakok változásával tarkított klímájú vidékeken élők.
A napsütés jótékony hatása
A napsütés a ludas a dologban - mondják a szakavatottak - a napsugarak
pozitívan befolyásolják szexuális viselkedésünket. A napsütés nemcsak az
immunrendszert erősíti, hanem stimulálja a nemi hormonok képződését. Minél
többet vagyunk a napon, annál több nemi hormon termelődik, árnyékban azonban
több melatonin termelődik, ami lassítja a peteérést és a spermatermelődést,
vagyis csökken a libidó. Az Indianai Egyetem kutatócsoportja szerint a
legtöbbet júliusban szeretkeznek az emberek, mert ekkor a legverőfényesebb a
napsütés; a fogamzásgátló eszközökből is ekkor fogy a legtöbb.
Reggel 6 és 8 között
Nem kell azonban meleg éghajlatú országba költözni, vagy megvárni a nyár
beálltát ahhoz, hogy visszanyerjük játékos kedvünket. Bizonyos napszakokban a
nemi hormonok szintje ötször nagyobb a melatonin-zintnél. Így például a reggel
hat és nyolc óra közötti időszak fokozottan szexuális töltetű, elég tehát
időben felkelni.
Ösztön és vallás
Bár a földrajzi helyzet meghatározhatja az ott élő emberek temperamentumát,
mégis, hogy lehet az, hogy az azonos szélességi fokon élő angolok és csehek
szexuális viselkedése között akkora a különbség? Miért van az, hogy az előbbiek
inkább az éjszaka leple alatt szeretik, míg az utóbbiak nem átallnak nappal
szeretkezni? A válasz talán a történelmükben keresendő. Ott, ahol a
társadalmakat nem érintette a vallásos fanatizmus szigorú erkölcsei, ma sem
látnak szégyellnivalót a szexualitásban. A test nem bűnfészek és a nemi
ösztönök nem a gonosz mesterkedésének jelei - vallják. A puritán Angliában
ellenben az emberi test már megjelenésében bűnösnek nyilváníttatott, és mindent,
ami az erotikával kapcsolatos volt, tabuként kezeltek. A puritanizmus bizonyos
mértékben aztán generációról generációra öröklődött. Jól példázza ezt az
Egyesült Államok Új-Angliája, ahol az óhazából átmenekült puritánok kolóniáiból
kinőtt államok kis túlzással még mindig a prüdéria fellegvárai.
Biológiai óránk erősebb, mint a vallás
Sokak számára nagyon nehéznek tűnik túllépni az etikai normákon, mégis meg kell
tenniük, mert az emberi szervezet nem törődik a különböző történelmi korok
gyártotta erkölcsi normákkal. Fiziológiai szempontból, a biológiai óránk
természetes működésével ellentétes életvitel teljesen abszurd. Ha azonban meg
szeretnénk változtatni intim életünket, szokásainkat, őskövületi
sztereotípiákat kell lerombolnunk. Ez viszont nagyon nehéz, ugyanis a mai ember
legértékesebb tulajdonáról, az időről van szó.
A szerelmeskedéshez idő kell
Sietünk, rohanunk egész nap. Nem fekszünk le napnyugtakor (néha csak akkor, ha
szervezetünk már nagyon kéri), és majdnem mindig bűntudattal hajtjuk álomra
fejünket: már megint nem sikerült befejezni a jelentés, szerződés megírását,
vasalást, főzést és még sok egyéb fontos dolgot. Aztán ha végre ágyba kerülünk,
ott van még a házastársi kötelesség, amit ha nem este, akkor mikor teljesítünk?
Reggel? Reggel az óracsörgés kíméletlenül szakít ki az álom karjaiból. Mielőtt
még egy gőzölgő kávé képe megjelenne lelki szemeink előtt, belehasít a
tudatunkba a valóság: reggelit kell készíteni, ki kell vasalni férjünk ingét,
el kell szállítani a gyerekeket az óvodába. A szex az utolsó, ami eszünkbe jut
(ha egyáltalán...). Hétvégén? Hétvégén meg minimum délig alszunk, végre!
Éljünk harmóniában saját testünkkel
Mi lenne, ha tennénk valamit azért, hogy hajszolt testünk vissza- és rátaláljon
eredeti bioritmusára? Először szánjunk csak naponta néhány percet arra, hogy
lenyugodjunk. Talán nem is olyan fontos az a vasalás, mert a zakó eltakarja a
különben sem olyan gyűrött inget. Munkába menet a metrón is rohanunk, pedig ott
csak meg kéne várni, hogy elszállítson a kívánt megállóig. Közben
informálódunk, újságot olvasunk, az aznapi értekezletre készülünk. Ha autóval
utazunk, sminkelünk a visszapillantó tükörben, a másik kezünkkel kávét iszunk,
közben hátranyúlunk eligazítani a gyerek biztonsági övét, stb. Próbáljunk meg
egyszerre egy dolgot csinálni.
A pihenés segít
Ha megtehetjük, utazzunk el szabadságra, ahol nem találjuk szembe magunkat a
folyton elégedetlenkedő főnökkel, és ahol nem visel a férjünk inget, tehát nem
kell vasalni. Próbáljunk meg egyéni igény szerint elaludni és felkelni. Ha
saját bioritmusunk szerint élünk, pár nap után már nem fogjuk tudni
visszatartani vágyakozásunkat reggel, amikor párunk mellett ébredünk, és ezzel
ő is így lesz.











