Szexualitásról

A tantralapban több olyan cikket is olvashattok, amelyek a szex és az erotika "modern" megközelítéseire hívják fel a figyelmet. A közhangulat általában a szabadosság prédikátorait favorizálja, nem kevéssé kihasználva a tömegtájékoztatás adta korlátlan lehetőségeket.

A "korlátlan" szó valóban jól tükrözi a túlzott, félreértelmezett szabadságtól megrészegült független ember gondolkodásmódját. A mai világban különösen tudjuk érteni és értékelni a szabadságot, hiszen sokáig úgy éreztük, nem vagyunk szabadok. De aztán átestünk a másik végletbe. Ez a mai kornak a veszedelmes betegsége, hogy a szabadság címén sokan gondolják azt, hogy őket senki és semmi nem igazíthatja, nem korlátozhatja, nem szabályozhatja, s nem is függnek senkitől és semmitől. Ők voltaképpen mélységesen félnek mindenfajta kötelezettségtől, függéstől.

De vajon baj-e az, hogy az ember függ valakitől? Baj-e a sírdogáló kisgyermeknek, hogy édesanyjától függ, aki táplálja, betakarja, vigyáz rá? Baj-e az embereknek, hogy a hidakat korlát szegélyezi? Baj-e, hogy fény irányítja a forgalmat, hogy össze ne ütközzünk? A szabadság nem azt jelenti, hogy mindent szabad, hanem azt, hogy helyes elgondolásban, rendben, szabályban, mint ahogy a folyó a mederben, úgy úszik az életünk. Lehet persze az árral - nem a többség, hanem saját küldetésünk árjával! - szemben evickélni, de akkor nem valószínű, hogy eljutunk a megfelelő célponthoz.

A szabadosság legelsősorban az ún. "modern házasságkép" terén mutatkozik meg. Szabad szerelem, nyitott házasság, függetlenség a házasságban, ezek azok a szlogenek, amelyek manapság hódítanak. De mennyire szabad ez a "szabad szerelem" - és mennyire szerelem?

Tény, hogy a szexualitás nemcsak a házas, testi együttlétet jelenti, hanem igazából a férfiak és a nők közötti bármely kapcsolat szexuális színezetű is, csak mélysége a kapcsolattól függően más és más. Igazságtalanság lenne azt hangoztatni, hogy az együttjárás és a jegyesség során mindenki tartózkodjon a gyengédség legmértéktartóbb kifejezésétől is. Ma már csak a legrigolyásabb, legszélsőségesebben puritán egyházak és szekták vallják azt, hogy a leendő házasoknak le kell mondaniuk még a csókról és az ölelésről is. A keresztény egyházak közül - a gyakori tévhiedelemmel ellentétben - egy sem tiltja ezeket a mértékletes szexuális tetteket (még a köztudatban az elmúlt évtizedek félretájékoztatása által merevnek lefestett katolikus egyház sem).

Fontos azonban a párválasztáskor, hogy a leendő házastársat valóban minden kényszer nélkül, szabadon válasszuk ki - ez a tulajdonképpeni szabadság. Épp ettől foszt azonban meg a túl korán megkezdett szexuális élet. Aki tizenévesen vagy a házasságtól ódzkodva bonyolódik teljes szexuális viszonyba, azon nem ritkán erőt vesz a félelem - a terhességtől, napjainkban a különféle nemi betegségektől stb. Mindez hozzájárul ahhoz, hogy voltaképpen épp az ilyen kapcsolatok következtében alakul ki olyasfajta függés, amelytől a "modern, független ember" irtózik. Ha a szexuális viszony által kísért együttjárás valamely fél elégedetlensége vagy szeszélye folytán megszakad, a másik fél valószínűleg mélyebb testi-lelki sérülést fog elszenvedni, mint hogyha a két partner nem szaladt volna bele a túl korai nemi kapcsolatba.

Tény, hogy az olyan házasságokban, amelyekben a szexuális közösség már az esküvő előtt létrejött, a férj általában kevesebb tiszteletet tanúsít a felesége iránt, mint az olyan házasságokban, ahol ez a kapcsolat csak a házasságkötés után jött létre. Ezen túlmenően a statisztikák is azt bizonyítják, hogy azok a házasságok, amelyek a teljes szexuális kapcsolat kialakulása után köttettek, sérülékenyebbek, bomlékonyabbak. Hazudik, aki azt állítja, hogy egy korai, félresikerült szexuális "kalandon" a férfi és a nő egyaránt könnyedén túl tudja tenni magát.

Súlyos probléma ezenkívül, hogy a propagandával ellentétben az AIDS és a hasonszőrű betegségek ellen nincs száz százalékos védelem. Az óvszer nagyszerű, mert - az agymosással felérő reklámok és "felvilágosító anyagok" szerint - nemcsak az ilyen kóroktól véd meg bennünket, hanem a nem kívánt terhességektől is. Ugyanakkor lehet támogatni a művi vetélést, mert kényelmi szempontból egy csomó ember helyzetét megoldja. Ennyit ér nekünk az emberi élet?

A nemi betegségek és a váratlan terhességek elleni védekezés nem a fogamzásgátló tablettákkal és különféle óvszerekkel kezdődik, hanem az önmegtartóztatással. Belegondoltál már, hogy ha az emberiség csak tizenöt-húsz évre lemondana a promiszkuitásról, akkor valószínűleg kipusztulna minden nemi betegség? Emellett pedig bizonyosan kevesebb házasság is menne tönkre azért, mert az egyik fél szeretőt tart - vagy akár egy alkalmi kaland kedvéért kockára teszi egész családját.

Amellett, hogy a XX. századi civilizált ember hűbéresküt tett a szabadosságnak, teljességgel hátat fordított mindenfajta függésnek is. A baj csak azzal van, hogy a függéssel együtt a felelősséget is sutba vágta - a modern ember egyedüli mércéje az önmegvalósítás, a házasság és a család pedig már csak kolonc az ember nyakában, amelyet már mindössze a társadalmi hagyomány tart életben. Egyedülálló anyák, csonka családok, sorozatban negyedik házasság...

Régóta tart ez a tendencia. De megállítható - ha mi is úgy akarjuk.