Dr. Pándy Mária: A szex misztériuma

Nemcsak problémák vannak a szexben! Ezt gondolom, Ön is tudja, mégis megírom a mi életünket, hátha segít másoknak is, esetleg reményt nyújt, hogy létezik ez is.
Az átlaghoz képest szegények vagyunk, mégis nagyon-nagyon boldogok! Azt hiszem, hogy mi egymásban találtuk meg azt az örömöt, amit mások oly sok éven át hiába keresnek. Az ismerőseink többsége azt hiszi, hogy ha körülveszi magát csilingelő-bilingelőkkel (ezen a fogyasztói társadalom csodáit értjük), ha elutazik egzotikus tájakra, akkor majd boldog lesz. Nem! A boldogság önmagunkban rejlik. Amikor belenézek kedvesem szemébe, megszűnik körülöttünk a világ, és csak azt látom, hogy fokozatosan felderül az arca, minden ráncocskája mosolyog és a szemében egy olyan különleges fény gyúl, amitől elgyengülök.
A szemeink hosszú-hosszú időn át képesek beszélgetni egymással, miközben egymást simogatjuk, ahol érjük. Mindez nem heves, inkább nagyon lassú, ahogy az ember kiélvez minden falatot kedvenc ételéből. Természetesen szavakkal nagyon nehéz visszaadni egy érzést, erre talán a költők képesek, akik már annyian és oly sokszor megénekelték ezt! A mi együtt töltött időnknek a lényege a boldog időtlenség. Van, hogy úgy telik el egy nap, hogy csak azt vesszük észre, hogy ránk esteledett. Nem is tudom, hogy ezeknél az együttléteknél hol kezdődik a szex. Nekünk nincsenek "erogén zónáink", mert az egész testünk az, ahol csak egymáshoz érünk, az mind-mind fantasztikus érzés! Nekünk minden tetszik egymásban: ahogy a pohárért nyúl, ahogy feltépi a kekszes-csomagot, vagy ahogy alszik, önfeledten. A testi szerelem az egymásba tekintetébe olvadástól a beteljesülésig majdnem ugyanaz a jó érzés! Nem tudom megmondani, hogy egy nap alatt hányszor vagyunk egymáséi, mert azt mondhatnám, hogy csak egyszer, de az reggeltől estig tart. Mi közben jókat beszélgetünk, becézgetjük egymást és örülünk, örülünk, örülünk.
Mi soha nem kíváncsiskodunk egymás dolgai iránt, így aztán legbensőbb titkainkat is elmondjuk egymásnak. Azért persze mindkettőnknek megvan a saját énje, amit nagy-nagy tiszteletben tartunk. Feltétel nélkül megbízunk egymásban.
Sajnos nem tölthetjük minden egyes napunkat egymást átölelve, de ezek az egybefonódva töltött órák annyi energiát adnak mindkettőnknek, hogy utána megy minden, mint a karikacsapás! Szinte szárnyakat kapunk, jó ötleteink támadnak. Másképp látjuk a világot, amióta egymásra találtunk: Nem vesszük észre a sok mocskot magunk körül, csak a szépet. De még az is más színben ragyog. Mindenkit megértünk, mindenkinek megbocsátunk, és belül van a béke. Azt hiszem, ezt nevezik szerelemnek.

Gratulálok! A szívem átmelegedett, ahogy sorait olvastam. Igen, ez a szerelem. Az emberek a szexuál-pszichológust általában akkor keresik fel, ha valami problémájuk van, ezért külön köszönöm, hogy Ön a boldogságával jelentkezett. Ez körülbelül ahhoz az élményhez hasonlítható, mintha az esti TV Híradóban egyszer csak bemondanák, hogy ma ötmillió ember minden baj nélkül hazatért, megcsókolta a családját és nyugodtan leült vacsorázni. (Azzal ugyanis, hogy a média mindig csak a kirívót, az eltérőt, a megbotránkoztatót mutatja be nekünk, hamis képet fest környezetünkről.) Az Ön levele most erről a hamis képről lebbentette fel a fátylat.
Pacienseim közül sokan sajnos azt gondolják, hogy a szex is ugyanolyan teljesítmény, mint amit az iskolában, munkahelyen várnak az embertől. Méreteiket méregetik, majd azt kérdezik, hogy mi az átlag, majd a "csúcs" a szeretkezések számát illetően. Odáig már sokan eljutottak, hogy a gyorsaságot nem tekintik értékmérőnek, de a "meghódított" nők számát még mindig túl sokan gondolják férfiasságuk legfőbb bizonyítékának. Az igazi szerelem és szex nem teljesítmény-sport! Az Ön által leírt érzést, ha lehetne recept nélkül kaphatóvá tenném, ugyanis azt nehezen tudnám elképzelni, hogy egy olyan boldog szerelmes ember, mint Ön, kézigránáttal felrobbantja üzlettársát, másokat is életveszélybe sodorva előz az autópályán, vétlen embereket kirabol, ártatlan gyerekeknek kábítószert árul, fiatal lányokat pénzért elad rabsorsra és még hosszan folytathatnám.

A misztikus irodalom részletesen foglalkozik a szeretkezés különleges értelmezésével, azzal, amikor a lehető legnagyobb az intimitás és a spontán kreativitás a legteljesebb. A szex ilyen megközelítése túlmutat a nemzésen és a puszta gyönyörön, magasabb rendű érzelmeket, megváltozott tudatállapotot, "misztikus élményt" feltételez. Ez egy olyan megközelítést jelent, ami az időtlenségre, a spontaneitásra és a meditatív elmeállapotra helyezi a hangsúlyt. Olvasónk leveléből erre való utalásokat találunk.
Dr. Gyökössy Endre "Bandi bácsi a szeretetről" c. könyvében nagyszerűen megfogalmazta, hogy milyen összetevőkből áll az ideális, azaz EGÉSZ-séges társkapcsolat:
Szexus: Szeretlek, mert enyém vagy
Erósz: Szeretlek, mert ilyen vagy
Filia: Szeretlek, mert társam vagy
Agapé: Szeretlek, - mert- szeretlek
Akik azt állítják, hogy a szexus csak gyerekek nemzésére való, azok mintha azt mondanák, hogy az emberi száj élelemkapu és rágógép csupán, verset mondani, dalolni és fütyörészni nem illik vele. (ugyancsak Bandi bácsi gondolata)
"A misztikus élményt gyakran hasonlítják magassághoz és mélységhez is, ellentétben a tudat normális állapotával... A közvetlen jelenben az ember érez, és nem fogalmat alkot, az ember az időn kívül lebeg, hiszen az idő is fogalom csupán. A szerelmesek számára ezért szűnik meg oly gyakran az idő. " (Louis W. Meldman: Misztikus szex)
Octavio Paz modern költő Napköve című versében használta fel ezt az utalást, a halhatatlanságot a testi szerelemben:
Mert a meztelenül összefonódók
sérthetetlenül lépnek az időn át,
s bizton visszatérnek a kezdetekhez,
nincs te, se én, se tegnap, se ma, nincs név,
egy testben s egy lélekben két igazság,
ó teljesült lét..." (Somlyó György fordítása)

Olvasónk erre utalt, hogy a költők is... Igen, ez az érzés sok embert megihletett már...
Giuliano Kremmerz Introduzione alla Magia című művében különféle leírásokat használt, amikor a testi szerelemben alkalmazott misztikus élményről írt:
"Szeretni és kívánni egymást.....folyamatosan... egyfajta elragadtatás állapotában, amely a szédülés zónáitól való félelelm nélkül folytatódik. Valódi eggyéválást fogsz érzékelni; érezni fogod társadat egész testedben, nem érintkezés, de finom egyesülés útján., amely tested minden pontján érzékeli őt, és úgy járja őt át , mint a mámor, amely hatalmába keríti végre. És végül eljutsz az extázis állapotának küszöbére." És ekkor már nem vágysz a veszélyre, a tiltott országúti gyorsasági versenyekre, a halálugrásra egy völgy felett, de még túlélési tréningre se jelentkezel, mert megkapod az extázist a szerelemben.
Kierkegard megfigyelése, miszerint "a legtöbb ember annyira sietősen üldözi a gyönyört, hogy túlrohan rajta", talán semmire sem érvényes annyira, mint a testi szerelemre. A szeretők nem azért kerülnek megváltozott tudatállapotba a misztikus szex során, mert a szexből ennyi meg ennyi idő telt el, mert ennyi vagy annyi a súrlódás, feszültség vagy elektromosság, hanem mert a szexuális érzés spontán árad, és együtt sodorja a szeretőket, erőfeszítés nélkül, bármi történjék is. Akkor nem lehet szellemileg belemerülni a jelenbe, ha valaki valamitől fél, szorong, ha belső monológot folytat magával , ha bármi is eltereli a figyelmét. "A misztikus szex egyetlen célja tökéletesen belefeledkezni és belemerülni az "itt és most"- ba. Ahogyan a táncnál a parkettra nincs berajzolva a kezdés és a befejezés pontja, nincs hová menni; a cél: csinálni. A zene megtapasztalása hasonló." (Misztikus sex) Alan Watts szavai szerint: "Amikor zenét csinálunk, nem az a célunk, hogy elérjünk egy bizonyos pontot, mondjuk, egy zenemű végét. Ha a zenének az lenne a célja, nyilvánvalóan a leggyorsabb játékosok lennének a legjobbak". Ugyanígy, a szexnek sem az orgazmus a célja, ahogy azt sokan tévesen értelmezik. Az orgazmus az a pont, ahol a szervezet már nem bírja tovább az extázist és "kisül", egy kis pihenőt rendelve. Természetesen ez egy fantasztikusan jó érzés, de nem lehet csak ez az együttlétek célja. Szívszorongató az, ahogy a nők, "mert nekik ehhez joguk van" szinte követelik a különböző technikákat arra vonatkozóan, hogyan érhetnék el a hüvelyi orgazmust. Aki átéli ezt az érzést, amit a kedves levélíró olyan szépen megfogalmazott, annak már mellékes lesz, hogy teljesült e a cél, mert a cél a tánc lesz, nem pedig az orgazmushoz való eljutás. Ha az ember alacsony szinten tartja mind az izgalmat, mind az ingerkeltést, és ha túlságosan izgalomba jönne, abbahagyja, és akkor folytatja, amikor megnyugodott, akkor gyakorlatilag addig "táncol," amíg akar. Ahhoz, hogy az ember misztikus élményhez jusson szeretkezés közben, rögzítse, tartsa vissza, állítsa le, szakítsa meg, fojtsa vissza vagy stabilizálja gondolatait. Valójában arról van szó, hogy egy bizonyos típusú gondolkodást kell abbahagyni: a szóbeli, ítélkező, lineáris, a mindent önmagunknak folytonosan kommentáló típusú gondolkodást. Arról már nem is beszélve, ha örökösen elmondjuk, hogy szerintünk mit érez(het) a másik, " ni, hogy tetszik neki"- típusú mondatok. Ezek nemcsak bennünket, de őt is kizökkentik a boldog időtlenség megélésének még csak a lehetőségéből is!
A misztikus élmény akkor jöhet csak létre, ha az ember teljesen spontán belemerül az itt és most-ba, ezt tudatosítja, erre koncentrál és nem gondol semmiféle jövőbeli célra, a nemi megfelelésre, még az érzékek fölötti tudatosság elérésére sem. Vannak olyan gondolatok, amelyek előre megjósolható módon nemi izgalmat és működést gátló érzelmeket váltanak ki ; ezek a bűntudat, a félelem, az aggodalom és az idegesség hangjai. A nemi működést akadályozó gondolatok másik típusa még a figyelmet elterelő külső tényezőkhöz kötődik. (Bejöhetnek a gyerekek, vajon ki telefonálhat stb.) A nemi rendellenességekkel összefüggő gondolatok egy másik csoportjának középpontjában a pár teljes kapcsolata áll. Ahogyan Seymoure Fisher alapos tanulmánya rámutat, a nő orgazmusa szempontjából lényegében a legfontosabb tényező a jó viszony partnerével. Előfordul, hogy szeretkezés közben arra gondol valaki, hogy ennek hogyan kell megtörténnie. "Egy kis ez meg az előjátékképpen, aztán némi közösülés, egy-két ügyes pozíció, amelyek mind a nagy célhoz, az orgazmushoz vezetnek". Ezzel a gondolkozással nem követnek el semmi "rosszat", csak éppen megfosztják magukat az "itt és most" átélésétől, hanem mindig valami terv szerint egy végpont felé haladnak. A dolog akkor megy a legjobban, ha az ember nem csinál semmit, csak hagyja, hogy a teste spontán, a saját érzései szerint mozogjon. Ezt úgy a legkönnyebb megérteni, ha arra gondolunk, hogy a lélegzésünket se tervezzük meg, nem irányítjuk, oda se figyelünk, mégis megtörténik, automatikusan és vég nélkül, erőfeszítés nélkül, anélkül, hogy bármit is tennénk. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy feküdjünk ott, mint egy darab fa, hanem azt, hogy az ember hagyja, hogy a teste azt csinálja, amit akar, anélkül, hogy szándékosan irányítaná vagy gátolná. Maga az erőfeszítés, az akarat, a törekvés, hogy így meg úgy csináljuk, no és a cél az, amelyek megakadályozzák, hogy elérjük a misztikus élmény megváltozott érzelmi síkját. Amikor az ember valami elképzelést próbál követni azzal kapcsolatban, hogy milyennek kell lennie a szexnek, az a baj, hogy bármennyire rugalmas és újító is a forgatókönyv, a szex idővel rendkívül unalmassá válik, az újdonság hajszolásává csökevényesedik. "Amikor két ember meghatározhatatlan időre összekapcsolódik és belső kommentár nélkül képesek érezni kapcsolódásukat és egymás reakcióit, akkor éppoly könnyedén, ahogy lélegeznek, a testük szent táncba kezd. Elragadja őket az áradó, erőfeszítés-mentes, egyre duzzadó hullám, a soha véget nem érő hullámzás, amelyben pontosan azt teszik egymással, amit kell..." (Louis W. Meldman)

Kedves Levélíró!
Remélem, hogy nagyon sokan vannak azok, aki "egyszerűen csak" olyan boldogok, mint Önök. Jó volt olvasni sorait! Örömmel teszem közkinccsé. Köszönöm, köszönöm, köszönöm.

Dr. Pándy Mária
szexuálpszichológus