A szeretkezés

Az első randevú után három dolog történhet: érezhetjük úgy, hogy hiba volt; érezhetjük csodálatosnak, és magunkat őrülten szerelmesnek; vagy érezhetjük azt, hogy jó volt, érdemes folytatni, ha nem volt is varázslatos. Egyre öntudatosodó kultúránkban az ember sokkal lassabban lesz szerelmes. Szinte naivitásnak tartják, ha valaki tüstént lángra lobban.

Végül aztán a kapcsolat fejlődése eléri azt a pontot, amikor a szeretkezés határozott lehetőséggé válik. Márpedig a szeretkezés vízválasztó: bármi történjék is, kapcsolatunk soha többé nem ugyanolyan azzal, akivel lefeküdtünk, vagy ahogy a Biblia mondja: "ismertük" egymást.

A "laza" hatvanas évek mítoszaiból úgy tűnik, mintha akkoriban minden gond nélkül ugráltunk volna egyik ágyból a másikba, senki nem félt az AIDS-től vagy a nemi betegségektől, folyton szeretkeztünk, nem háborúztunk. Valójában azonban még az 1960-as évek sem voltak ennyire szabadosak és könnyűek. Sose volt olyan időszak, amikor a szexuális kapcsolatok az öröm mellett ne okoztak volna szorongást is.
A statisztikák szerint a nyugati országokban a legtöbb ember huszonöt éves korára már egynél több szexuális partnere volt. Egy 1983-as vizsgálat kimutatta, hogy a férjek 7%-ának húsznál több, 22%-ának 6-20, 42%-ának 2-5 szexuális partnere és csak 29%-uk tartott ki egyetlen szexuális partner mellett. A heteroszexuális nők 57%-ának egynél több, 17%-ának hatnál több partnere volt. Az emberek többsége nem teljesen monogám, de nem is hajlik igazán a promiszkuitásra. Valószínű, hogy életünk során viszonylag kevés emberrel fogunk szeretkezni. Amikor először fekszünk le valakivel, valószínűleg bonyolult érzelemegyüttest fog kiváltani belőlünk: vágyat, reménységet, szorongást, gyöngédségre való vágyakozást. A szeretkezés egyben az önuralom elvesztését is jelenti, ami egyeseket megijeszt, másokat ujjongásra késztet. Ezek a komplex érzések elárulják magukat a testbeszédben. Tipikus szorongásaink középpontjában az áll, hogy partnerünk mit gondol rólunk, és hogy kapcsolatunk megfelelő stádiumban van-e a szexhez. Különböző egyéniségek különböző ütemben haladnak előre.

Az általános aggályok a következők:
- Nem történik-e túl gyorsan?
- Szeret engem vagy csak kíván?
- Elég szexi vagyok?
- Mit vár a másik a szexuális partnerétől?
- Más szexuális partnerei nagyszerűek voltak-e az ágyban?
- Megértő lesz-e, ha nem sikerül tüstént ragyogóan?

Kultúránk arra tanít minket, hogy inkább álcázzuk, mintsem megbeszéljük efféle aggodalmainkat, ami még nehezebbé a folyamatot. Ideges emberek néha tapintatlanul viselkednek, hogy leplezzék szorongásaikat.
Ha izgatottak vagyunk és közben szorongunk, valószínűleg nem tudjuk elfogulatlanul szemlélni a másik reagálását. Amikor az ember szerelmes, képtelen elfogulatlanul szemlélni a másikat. Pedig - fonák módon - egy kicsit mégiscsak el kell távolodnunk tőle ahhoz, hogy észrevehessük a reakcióit.

Egyesek - és nem mindig a férfiak - elvárják, hogy a kapcsolat gyorsan szexuális is legyen, másoknak nagyon nagy biztonságban kell érezniük magukat, mielőtt lefeküdnének valakivel. Lehet, hogy a múltban megsérültek. Ha érzékenyen reagálunk partnerünk tempójára, azzal kimutatjuk, hogy törődünk vele, ez pedig elősegíti, hogy a kapcsolat jó legyen.

Érzékenyen kell értelmeznünk a másik viselkedését; ne csak azt lássuk meg, amit látni akarunk. És ez nemcsak a kapcsolat kezdetén fontos: akármilyen hosszú ideje vagyunk is már együtt, tudnunk kell olvasni a másik jelzéseiből, és tudatában kell lennünk a kettőnk közötti reakcióknak.